Az ütközésbiztonság ma már az egyik legfontosabb fejlesztési szempont az autóiparban, és mivel hatékonyságát alapvetően meghatározza a karosszéria szerkezete, minél korábbi fejlesztési fázisban tudnak foglalkozni az utasvédelemmel a mérnökök, annál jobb. Ezért a fizikai törésteszt-bábuk inkább az elmélet laikusok számára is hihető, kézzel fogható igazolására szolgálnak, a K+F munkatársak pedig számítógépes szimulációkkal határozzák meg a vázszerkezet meghatározó paramétereit.

Ezt a célt szolgálja a Toyota THUMS (Total human model for safety, azaz biztonsági célú, teljes emberi modell) virtuális dummy-ja, amelynek fejlesztését (ki nem találnánk) 1997-ben kezdte meg a gyártó. Az első Thums 2000-ben született meg, de még csak egy bőrlufi volt. Arcot és csontozatot 2004-ben kapott, 2006-ban agyat is fejlesztett neki a Toyota, tavaly pedig felprogramozták őfelsége IV. Thums komplett belső szerveit.

Csakhogy szegény kicsi is volt, egyedül is volt: a maga 179 centis testmagasságával egyre kevésbé képviselte a nyugati világ gyorsan nyurguló férfi népességét. Ezért a Toyota most társakat adott neki: egyikük egy 153 centis asszony, a másik egy 189 centi magas férfi. Mindhárman léteznek ülő és álló kivitelben – előbbiek az autó utasaként, utóbbiak gyalogosként szimulálják a különböző ütközéstípusok hatásait.

A Toyota központi K+F laboratóriuma, különböző egyetemek és külső kutatóintézetek együttműködése nyomán létrehozott trió (azaz dupla trió) az ultramodern számítógépes tomográfiai (CT 200h) technológiának köszönheti létezését: a kutatók részletesen feltérképezték az emberi szervek belső szerkezetét, és az így nyert adatok alapján hozták létre az előző generációnál mintegy tizennégyszer (!) részletgazdagabb, virtuális modelleket. A virtuális bábukat nem tartja meg magának a Toyota: idén nyártól magánvállalatok és egyetemek is megvásárolhatják őket. Akármilyen fejlettek Thumsék, azért a biológiai szertárban porosodó csontvázak mindig hangulatosabbak maradnak náluk.