„A hűtőmaszkon és a csomagtartó peremén elhelyezett, kéken világító Lexus Hybrid Drive emblémák utalnak arra az elképzelésre, hogy az autó ugyanolyan takarékos lesz, mint – szükség esetén – dinamikus.” Ezzel a viszonylag kevés konkrétumot hordozó mondattal el is intézi a Lexus új, hamarosan New Yorkban debütáló tanulmányautójának technológiai ismertetését a gyártó. Kevesen vannak a szakmában, akik ezt a fajta pimaszságot megengedhetik maguknak: igaz persze, hogy a Lexus és anyacége, a Toyota, nem hogy letette a nevét a hibridek asztalára, de ő maga faragta azt a bútordarabot – ha tehát hibrid, hibrid, jól van akkor, majd elmondják, ha itt az ideje.

Így viszont, hogy a hajtásláncos kollégák szusszanhattak egy cseppet, a Lexus formatervezőinek szentelhette figyelmét. Nem mintha a magyarul is L-Finesse néven illetett dizájnirányzat kapcsán ne osztottak volna meg eddig is egész japán kultúrtörténeti mondaköröket a nagyérdeművel, de az LF-Gh mégis különleges. Van benne valami, ami az eddigi modellekből javarészt hiányzott: spiritusz. Az LF-előtag már eleve sokat jelent ebből a szempontból, de nem csak a nagy tesó legendáján lovagol a Gh. A deréktájban összecsippentett, orsó alakú hűtőmaszk, a homorú far, a komoly teljesítmény-potenciált sugalló, emelt gépházfedél, vagy a jelenlegi GS vonalait a legfőbb konkurensekével összemosó dizájn izmos, agresszív formát szültek. A szándék egyszerű, és be is jött: a 4,89 méter hosszú, 285 centis tengelytávú autót elnézve nem az aerodinamika és a hatásfok körül forognak első gondolataink, annál inkább foglalkoztat a végsebesség és a kanyargyorsulás.
Az überzen letisztultság fárasztó tökéletességéből kitörni látszó Lexus tervezői a beltérben is felszabadultan dolgozhattak. Erről ugyan most, a nemzetközi premier előtt másfél héttel szintén nincs sok információnk, de az egyetlen, felfedett részlet, a középre helyezett, analóg óra arra utal, hogy valami nemes, izgalmas irányba indult el a Lexus. Csak aztán meg ne álljon félúton meditálni.